A háború kitörése óta mostanáig 20 százalékot gyengült a forint az euróhoz képest, éppen annyit, mint a héten közölt éves infláció. A 430 fölé emelkedő árfolyam tovább növelheti a pénzromlást, amit a kamatemelései leállítását bejelentő MNB sem nézhet tétlenül.

Ha valaki még sosem foglalkozott a forint árfolyamával, de most ránéz az elmúlt hetek mozgását mutató grafikonra, akkor is azonnal feltűnne neki, hogy valami szeptember 27-én történhetett. A huzamosabb ideje egy meglehetősen széles sávban mozgó forint ugyanis azóta lejtőre került, és érdemi korrekció nélkül meg sem állt a 432-es euróig.

Nem kell sokáig keresgélnünk, hogy történt-e valamilyen fontos döntés szeptember 27-én. Ekkor jelentette be ugyanis a Magyar Nemzeti Bank, hogy egy utolsó nagy, 1,25 százalékos kamatnöveléssel lezárja a kamatemelési ciklusát. A 13 százalékos alapkamat nem hozott szerencsét a forintnak, hiszen azóta szinte folyamatosan gyengül. A szeptember 27-i 406-os euróárfolyamhoz képest a 432 két hét alatt nagyon nagy esésnek számít. Hasonlóra a háború kitörését követő napokban volt példa, amikor 361-ról 394-ig gyengült a forint ennyi idő alatt.

Azt, hogy az MNB kamatemelés leállításáról szóló döntésének milyen rossz hatása lett, mutatja a környező országok devizáinak árfolyammozgása. A forinthoz hasonló esés szeptember vége óta nem tapasztalható sem a lengyel zlotynál, sem a román lejnél, sem a cseh koronánál. Ezek ebben az időszakban vagy nem vesztettek értékükből az euróhoz képest, vagy csak kicsit gyengültek.

A mostani nagy eséssel a forint a háború kitörése óta már annyit gyengült, mint amennyi most az aktuális éves infláció: 20 százalékot. A harcok február 24-i kitörése előtti időszakban jellemzően 355-360 forint körül mozgott az árfolyam. Aki tehát például rögtön euróra váltotta a szabad forintjait, az szűk nyolc hónap alatt minden további befektetés nélkül is megnyerte az egész éves inflációt az euróján.

Az euróhoz képest is jelentősen megerősödő dollárhoz mérve még nagyobb a forint értékvesztése. A háború kitörése előtt 320 forintot kellett adni érte, most viszont már 445 forint a dollár árfolyama. Akinek tehát dollárban volt a pénze, vagy a háború előtt közvetlenül abba tette a forintjait, az már 40 százalékos nyereségnél jár.

Február vége óta a forint jellemzően hullámokban gyengült egy nagyobbat, amit hosszabb-rövidebb javulás követett. Így jött vissza először 391-ről 366-ig az euró, majd a július közepi 410-et áttörő árfolyam is visszalépett 400 alá. Ezután egészen szeptember végéig egy viszonylag hosszú ideig szélesnek mondható sávban, 395 és 410 között ingadozott az árfolyam, amiből csak kicsit és rövid időre tört ki. Ebből ugrasztották ki nagyon egyértelműen a jegybanki bejelentést követően.

Az elmúlt hónapok fejleményei alapján a 430-as euróárfolyam áttörése után itt lenne az ideje a korábban tapasztalt korrekciónak, de ezt jelenleg már nem támogatja meg az MNB sem ténylegesen végrehajtott, sem a korábbi közléseiből következő, ezért előre kalkulálható kamatemelésekkel.

Ebben a helyzetben egyelőre abban reménykedhetünk, hogy a forintgyengülés magától kifullad egy szinten, vagy olyan kedvező hírek érkeznek külföldről, amik kedvezően hatnak a térség országainak devizáira, így a forintra is. A jegybanknak óriási arc- és presztízsveszteség lenne, ha röviddel a kamatemelés leállításának bejelentése után mégis növelni kényszerülne az alapkamatot, de van olyan forintárfolyam, ahol ez már nem elképzelhetetlen. A forint rövid időn belüli nagy értékvesztése ugyanis tovább ronthatja az inflációs helyzetet, amit már az MNB sem nézhet tétlenül.