Tovább kell dolgozni és többet kell megtakarítani a ma fiataljainak ahhoz, hogy elkerüljék a megélhetési gondokat a nyugdíjas éveikre. Az Allianz világfelmérése szerint Magyarországon is jelentős reformokra lenne szükség ahhoz, hogy elkerüljük a demográfiai és abból következő nyugdíjválságot. A 75 vizsgált ország közül a középmezőny második felében végeztünk. 

Az Allianz közzétette Globális nyugdíjjelentését, amelyben a világ 75 országának a nyugdíjrendszerét elemezte, köztük a magyarországit is. Saját fejlesztésű Allianz Nyugdíjmutatójukat használva Magyarország 3,7 pontszámot ért el (1 - nagyon jó, 7 - nagyon gyenge), ami a középmezőny aljának az eléréséhez volt elegendő. 

Az Allianz mutatója három fő területet vett figyelembe:

• az alapvető demográfiai és költségvetési feltételeket, 
• a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát (finanszírozási és járulékfizetési időtartamokat számításba véve) és a
• nyugdíjrendszer megfelelőségének megállapítását (például, hogy mekkora a szóródás mértéke, vagy éppen a nyugdíjak szintje).  

A koronavírus-járvány megakasztotta az elöregedést, de a tendencia maradt

A koronavírus-járvány számos országban csökkentette a várható élettartamot, míg néhányban kisebb mértékben megugrott a születések száma. Ez azonban csupán átmenetileg szakította meg a társadalmak elöregedésének töretlen és gyorsuló tendenciáját a jelentés szerint. Az időskorúak globális függőségi rátája az előrejelzések szerint 2050-re a mai 15,1 százalékról 26,3 százalékra fog emelkedni. 

A születésszámok a kormányok családpolitikai törekvései ellenére is alacsonyabbak a szükségesnél, aminek később az Y és a Z generációk lesznek elszenvedői, mivel maguk lesznek kénytelenek nagyobb mértékben gondoskodni saját időskorukról: hosszabb ideig kell majd dolgozniuk, valamint többet és céltudatosabban kell megtakarítaniuk.

A Bank360.hu szakértői szerint előbbi két dolgot vetít előre, akár együttesen is. Az egyik a nyugdíjkorhatár kényszerű emelése a rendszer finanszírozhatóságának fenntartása érdekében. Ez borítékolhatóan nagy társadalmi ellenálláshoz és az ezt kezdeményező, bevezető kormányok, politikusok számára nagy népszerűségvesztéshez vezet. Ez látható például most Franciaországban. A hosszabb ideig dolgozás azonban nemcsak azt jelentheti, hogy növelni kell a nyugdíjkorhatárt, hanem azt is, hogy a nyugdíjba vonulás után is dolgoznia kell valakinek a megélhetésért, mert ahhoz kevés a nyugdíja. Az átlagéletkor emelkedése ezt egy ideig lehetővé is teszi a friss nyugdíjasok számára, de előbb-utóbb eljön az a kor, amikor erre már egészségügyi állapotuk nem ad lehetőséget.

Az Allianz elemzésének másik megállapításából annak kellene következnie, hogy már viszonylag fiatalon el kell kezdeni a nyugdíjas évekre félretenni például speciálisan erre szolgáló előtakarékossági formákkal, mint amilyen a nyugdíjbiztosítás vagy az önkéntes nyugdíjpénztár. A magyar adatok azonban azt mutatják, hogy a fiataloknak nincs túl nagy hajlandóságuk erre, nem érzékelik a számukra túl távolinak tűnő veszélyt.

A nyugdíjpénztárak tagjainak átlagos öregedése ezt a problémát jelzi. Ma nem automatikus egy munkába álló fiatal számára, hogy elindítson egy ilyen megtakarítást akár kisebb összeggel is, hiába az adókedvezmény. Az egyébként sem túl nagy hajlandóságnak nem tett jót az sem, hogy az öngondoskodás egyik pillérét, a magánnyugdíjpénztári rendszert nagyobb részt beszántották az addigi megtakarítások államosításával.   

3,6: nem jó, de nem is tragikus

Az Allianz által vizsgált 75 ország nyugdíjrendszereinek súlyozatlan teljes átlagpontszáma 3,6, ami éppen csak kielégítő - hívja fel rá a figyelmet a jelentés. 2020-hoz képest csak minimális javulás történt, ami magyarázható a koronavírus, a háború és az energiaválság okozta gazdasági helyzettel. 

Ennél aggasztóbbnak ítéli a jelentés, hogy a szavakat ritkán követik tényleges tettek, ha a nyugdíjreformokról van szó. Franciaországot hozza pozitív példaként, ahol előrehozták a terheket a jelenbe, hogy elkerüljék a majdani megszorításokat, még azon az áron is, hogy ez a feje tetejére állította az addig megszokott gazdaságpolitikát és hatalmas társadalmi elégedetlenséget váltott ki. 

A jelentés szerint jól, 3 pont alatt teljesítő államok közös jellemzője, hogy már akkor a fenntartható nyugdíjrendszer kialakítása volt a céljuk, amikor “a demográfiai bomba még csak halkan ketyegett”. Erre jó példa Dánia, Hollandia vagy Svédország. 

“A jövő nyugdíjrendszere az oktatás és a munka világának újragondolásával kezdődik”

A jelenlegi nyugdíjrendszerek egy része átfotó reformok nélkül nem fog tudni hosszú távon fennmaradni, ez eddig sem volt kérdés. A jelentés a jól teljesítő országokkal kapcsolatban kiemeli, hogy a technikai részleteken túl, mint amilyen a járulékok szintje és a járulékfizetés időtartama, a fenntartható nyugdíjrendszereknek van egy kulcsfontosságú kiigazítási tényezőjük, a munka társadalmi értéke. Vagyis ahhoz, hogy a nyugdíjrendszer a jövőben is fenntartható legyen, elengedhetetlen, hogy a jelenkort meghatározó tényezők (automatizáció, digitalizáció, mesterséges intelligencia) mentén gondoljuk újra az oktatás és a munka világát is - így vélekedik Ludovic Subran, az Allianz vezető közgazdásza.

Nem túl biztató a magyarországi helyzet

A magyar nyugdíjrendszer 3,7 pontjával a középmezőny alja felé található. A régió országainak többsége nagyon hasonló pontszámú, csak a balti országok és Bulgária teljesít valamivel jobban. A sebesen romló demográfiai kilátások szerint az időskorú eltartottak függőségi aránya 2050-re várhatóan 46,6 százalékra nő majd Magyarországon, ami radikális reformok szükségességét jelzi. 

Az elöregedés ellen a magyar kormány évek óta a gyermekvállalást ösztönző programokkal próbál tenni. Az elmúlt években részben az állami támogatásoknak köszönhetően valamelyest nőtt is a reprodukciós ráta, ez azonban továbbra sem elegendő ahhoz, hogy megállítsa az elöregedés folyamatát.