Könnyen elvesztheti reálértékét a fizetésünkhöz képest a nyugdíjra spórolt megtakarításunk, ha annak összegét nem növeljük az inflációval és a béremelésünkkel arányosan.  

A saját nyugdíj-előtakarékosságával mindenkinek az a célja, hogy a nyugdíjas éveire minél inkább a fizetéséhez hasonló jövedelemre tegyen szert. Ezt a célt szolgálják az önkéntes nyugdíjpénztárak, magán-nyugdíjpénztárak, nyugdíjbiztosítások. 

Önmagában azonban az előtakarékosság még nem garancia az érdemi jövedelemkiegészítésre a nyugdíjas korunkra. Ehhez arra van szükség, hogy eleget tegyünk félre. Ha nem figyelünk a befizetéseink növelésére, akkor magas infláció, illetve bérnövekedés idején a jövedelmünk egyre kisebb részét takarítjuk meg, amiből aztán nem is várhatunk érdemi anyagi segítséget a nyugdíjas éveinkre.

Tegyük a szívünkre a kezünket, és valljuk be őszintén: mikor nyúltunk hozzá utoljára például az önkéntes nyugdíjpénztári tagdíjunk összegéhez? Sokan még most is azt a minimális tagdíjat fizetik, amivel beléptek egykor a pénztárba. Vagy csak annyival növelték az összeget, amennyivel a minimális tagdíj változott. De vajon mit remélhetünk havi 5000-6000 forint befizetésétől a nyugdíjba vonulásunk idején? 

A túlságosan alacsony befizetés mellett a most tapasztalhatóan magas, 9,5 százalékos infláció, és az elmúlt időszakban folyamatosan jelentős átlag- és reálbér-emelkedés még az egyébként magasabban meghatározott tagdíjunkat is hamar elértékteleníti a jövedelmünkhöz képest.

Ennek szemléltetésére elég azt megemlíteni, hogy amíg 2010-ben még 202 ezer forint volt a bruttó átlagbér Magyarországon, addig 2022. márciusában már 511 ezer forint. Ha például 2010-ben a havi bruttó bérünk 10 százalékát fizettük be tagdíjként, és ezen nem változtattunk, akkor ma már ez az összeg csak a bérünk alig 4 százaléka.

Hiába ér el a nyugdíjpénztárunk a befizetett összegen kedvező hozamot, a megtakarításunk így is egyre távolabb kerülhet a remélt nyugdíjas jövedelem-kiegészítésünk összegétől, ha nem nyúlunk a tagdíjunkhoz.

Az elmúlt években hozzászokhattunk a viszonylag alacsony inflációhoz, aminek idején a tagdíjaink, befizetéseink növelése kevésbé volt fontos, bár a béremelkedéssel így sem tartották a lépést, ha nem emeltük az összegüket. A kiugró infláció azonban most már azok számára is kézzelfoghatóvá teszi a nyugdíj-előtakarékosságuk bérükhöz képesti relatív értékvesztését, akik eddig nem foglalkoztak a nyugdíjpénztári tagdíjuk összegével.

A béremelkedésünkkel arányos tagdíj-, illetve befizetésnövelést még azoknak is érdemes megfontolniuk, akik az adókedvezmény teljes igénybevétele érdekében viszonylag magas összeget utalnak a pénztárukba. 

Az önkéntes pénztári befizetések után 20 százalék, maximum évi 150 ezer forint adóvisszatérítést vehetünk igénybe. Ha ki akarjuk használni a 150 ezer forintot, akkor ehhez évi 750 ezer forintos befizetést kell teljesítenünk. Ez havi 62 500 forintot jelent. Még annak is érdemes megfontolni a tagdíjnövelést, aki ilyen magas összegre állította be a havi tagdíját. Az évi 750 ezer forintos befizetés feletti részre ugyan már nem írnak jóvá neki a pénztári számláján több adókedvezményt, de a bérnövekedésével és az inflációval így tud lépést tartani.

Ráadásul a többletbefizetést a nyugdíjpénztári tagok többféle, rugalmas, akár tartós elkötelezettséget sem jelentő módon is meg tudják valósítani.

Az egyik mód a többletbefizetésre az, ha mi magunk növeljük a rendszeresen fizetett tagdíjunkat. Ebben az esetben elég, ha egyszerűen átállítjuk a rendszeres befizetés összegét.

Ha nem akarunk havi növelést, hanem például az aktuális anyagi helyzetünktől tesszük függővé, hogy tudunk-e, akarunk-e többet félretenni nyugdíjra, akkor eseti befizetést is teljesíthetünk bármikor. Ez a módszer arra is jó, hogy év vége előtt töltsünk még a számlánkra a magasabb adóvisszatérítés érdekében, ha maradt annyi szabadon elkölthető pénzünk a kasszánkban.

A harmadik módszer az indexálás. Ezt már ismerhetik azok, akiknek életbiztosítása vagy nyugdíjbiztosítása van. Ezeknél a szerződéseknél mindig szabályozzák valamilyen módon a díjak éves inflációkövetését. Erre a nyugdíjpénztárak is kínálnak lehetőséget. Ha ezt választjuk, akkor a pénztár az írásbeli engedélyünk alapján évente az infláció + x százalékkal növeli a tagdíjunkat, és erről értesít bennünket, illetve beállítja ezt az összeget.

Ha a munkáltatónk cafetériaként fizeti a tagdíjunkat a nyugdíjpénztárnak, akkor is elgondolkodhatunk a növelésen például abban az esetben, ha a cégünk által kínált cafetéria csomagon belül tudjuk módosítani a pénztári befizetés összegét.

Összességében mindenképpen érdemes meghatározni hosszabb távra azt, hogy a jövedelmünk mekkora részét akarjuk/tudjuk nyugdíj-előtakarékosságra fordítani. Komolyabb segítséget a nyugdíjas éveinkre akkor várhatunk ettől, ha a nettó bérünk 5-10 százalékát erre áldozzuk. Természetesen kombinálhatjuk is az ilyen célú megtakarításainkat, de ebben az esetben érdemes figyelni arra, hogy az adókedvezményeket minél jobban ki tudjuk használni, hiszen valójában ez egy többletbefizetést és -hozamot jelent számunkra.