A nyugdíjrendszer jelenlegi formájának fenntarthatatlansága évtizedek óta része a közbeszédnek, sokan ennek ellenére sem vágnak bele az öngondoskodásba. Legalábbis sokáig ez volt az általánosan elfogadott nézet, jóllehet az OTP Nyugdíjpénztár friss, reprezentatív felmérése szerint ezen a téren pozitív változás figyelhető meg. Az idézett kutatás szerint mostanra a magyar lakosság körében is teret nyer a tudatos pénzkezelés, ami különösen a fiatalabb generáció tagjairól mondható el. Bár a helyzet még korántsem ideális, mivel a takarékoskodás elsősorban a lehetőségekhez, és nem a szükségletekhez kötődik. Az sem jellemző, hogy az emberek már az első munkahely megszerzésekor takarékoskodni kezdenének, ám az élethelyzetek változásával egyre többen kezdik el tervezni a jövőjüket.

Önkéntes nyugdíjpénztár, mint megtakarítási forma

Az önkéntes nyugdíjpénztár egy olyan hosszú távú megtakarítási forma, amely az állami nyugdíj kiegészítésére szolgál. A pénztár tagjai – vagy akár a munkáltató - rendszeresen befizetnek a pénztárba, ahol saját, egyéni számlájukon gyűlik a pénz, amit a pénztár szakemberei befektetnek. A minél nagyobb összeg felhalmozását az állam is támogatja adó-visszatérítés formájában – a pénztárak esetében maximum évi 150 ezer forintot igényelhetünk vissza a már befizetett szja-ból.

Fontos, hogy időben elkezdjük

Bár egy fiatal életében érthető módon nem az tűnik a legfontosabbnak, hogy a nyugdíjas éveire spóroljon, valójában minél előbb kezdünk el félretenni, annál könnyebb dolgunk van, legalábbis abban az értelemben, hogy havi szinten kisebb összeg félretétele is elegendő ugyanakkora megtakarítás felhalmozásához. Ennek igazságát igazán nem nehéz belátni – ha például 10 millió forintot szeretnénk félretenni a nyugdíjas éveinkre, és mindezt 30 éven át tesszük, akkor ehhez havi 27 778 forintot kell megtakarítanunk. Ellenben, ha ugyanezt az összeget 5 év alatt próbáljuk felhalmozni, akkor már havi 166 667 forintot kell megspórolnunk, ami az első összeg hatszorosa.

Sőt, az első esetben valójában még ennyit sem kell félretenni, hiszen – mint említettük – a már korábban befizetett összeget a pénztár szakemberei befektetik, tehát az az évek során hozamot is termel nekünk. Amennyiben évi 5% hozamot feltételezünk, úgy éves szinten mindössze 151 ezer forint megtakarításával a 30. év végére 10 032 266 forint lesz a számlánkon. Ez havonta mindössze 12 583 forint.

Persze ez az 5 éves példa esetében is elmondható – a korábbi befizetések ebben az esetben is hozamot termelnének nekünk. Amennyiben itt is évi 5% hozamot feltételezünk, úgy 5 év alatt évente 1 810 000 forintot kellene megtakarítanunk ahhoz, hogy a végére 10 millió forint megtakarításunk halmozódjon fel (egészen pontosan 10 001 393 forint). Ez havonta 150 833 forintot jelent, ami szinte pontosan megegyezik azzal az összeggel, amit az előző verzióban egy teljes évre számoltunk.

Tehát havi szinten tizenkétszer nagyobb terhet kell magunkra vállaljunk, amennyiben 5 év alatt szeretnénk felhalmozni azt, amit akár 30 év alatt is megtehettünk volna. (Fontos megjegyezni, hogy a számítások során nem számoltunk az adójóváírások összegével, ahogyan azt sem vettük figyelembe, hogy az évek során minden bizonnyal egyre nagyobb fizetésből egyre nagyobb összeget lennénk képesek havonta félretenni.)

Hogyan állunk a valóságban?

Az OTP Nyugdíjpénztár már idézett kutatása szerint a megkérdezettek 38%-a azt válaszolta, hogy már 18-25 éves kora között elkezdett takarékoskodni. További 20% 26-35 éves kor között, 9% 36-45 éves kor között, 6% 46-55 éves kor között, 5% pedig 56-65 éves kor között. Mindössze 1% válaszolta azt, hogy 66 éves kora felett kezdett el megtakarítani. Ugyanakkor igen magas, 22% volt azoknak az aránya, akik azt válaszolták, hogy még nem kezdtek el megtakarítani.

A kifejezetten a nyugdíjcélú megtakarításra vonatkozó kérdésre a kutatásban szereplők 24%-a válaszolta, hogy rendszeresen tesz félre a nyugdíjas éveire, míg 8% válaszolta azt, hogy bár rendelkezik ilyen célú megtakarítással, jelenleg nem tud félretenni erre a célra. Magas, 21% volt azok aránya, akik nem rendelkeznek nyugdíjcélú megtakarítással, de tervezik, hogy legyen.

Negatívumként értékelhető azonban, hogy a legmagasabb arányt, 37%-ot azok képviselték, akiknek nincs ilyen megtakarításuk, és nem is terveznek vele.

Azt mondhatjuk tehát, hogy egyre többen, de még mindig nem elegen vannak azok a magyarok, akiknek fontos az öngondoskodás, és a lehetőségeikhez mérten tesznek is azért, hogy a lehető legnagyobb anyagi biztonságban teljenek majd a nyugdíjas éveik. Az elvégzett példaszámítás során pedig láthattuk, hogy az időben meghozott döntésekkel kisebb erőfeszítések árán is megteremthetjük magunknak a nyugodtabb, kiszámíthatóbb jövőt.