Az állampapírpiacon is eladásdömpinget hozhat, ha a kormány kiengedi a pénzeket a hosszú távú megtakarításokból az ingatlanpiacra. A háztartások ugyanis nem csak közvetlenül, de közvetetten is több ezer milliárd forintnyi állampapírt birtokolnak.  

Az állampapírpiacot is felforgathatja, ha a kormány valóban ráereszti a hosszútávú megtakarításokat az ingatlanpiacra. A pontos terveket még nem tudni, egyelőre csak annyit közöltek, hogy az adókedvezménnyel érintett hosszútávú megtakarítások lakáscélú felhasználását is mérlegelik. Az elképzelés szerint a kisbefektetők maguk dönthetik majd el, hogy ezeket a befektetéseiket feltörik-e, és értékpapírok helyett inkább lakásvásárlásra fordítják-e az így kapott összeget az adókedvezmény elvesztése nélkül. 

Amit megérné kivenni, ott az állam nagyot bukik

Adókedvezménnyel többféle megtakarítást támogat az állam, az egyik közül eleve lakáscélú, ez a lakástakarékpénztár, amely egyre népszerűbb az utóbbi időben. A magas kamatok  kedveztek ennek a megtakarításnak, a korábbi állami támogatásnak megfelelő 30 százalékos bónuszt most már a hitelintézetek is meg tudják adni az ügyfeleknek. Ehhez a megtakarításhoz aligha fog hozzányúlni az állam, mivel eleve lakáscélokat szolgál. Az ügyfeleknek sem éri meg kivenni a pénzt idő előtt, hiszen semmit sem nyernek. A betétek kamata alapesetben 0 százalék, amelyből kamatadó, szochót vonni nem lehet, viszont a feltöréssel elbukják a lakástakarék által fizetett bónuszt. (Az állam a 2018 október közepe óta kötött szerződések befizetéseire már nem ad adókedvezményt.)

A legtöbb adókedvezmény a nyugdíjcélú megtakarításokra jár. Nem csupán kamatadómentes a hozamuk, de évente 20 százalék személyi-jövedelemadó-kedvezmény is igénybe vehető a befizetésekre. Ennek maximuma az önkéntes nyugdíjpénztáraknál évi 150 ezer, a nyugdíjbiztosításoknál 130 ezer, a nyugdíj-előtakarékossági számlánál (NYESZ) pedig 100 ezer forint. Ha valakinek többféle megtakarítása is van, maximum 280 ezer forint adót igényelhet vissza. 

Ezeknek a megtakarításoknak az idő előtti megszüntetését ugyanakkor komoly adófizetési teherrel bünteti az állam. Ha ezt elengedi, azzal elérheti, hogy az ilyen megtakarítással rendelkező, és egyébként is ingatlanvásárlást tervező előtakarékoskodók akkor is kivegyék az adókedvezményekkel felturbózott megtakarításukat, ha abból valójában nem ingatlant vesznek (hiszen azt más forrásból tervezték), hanem más, könnyebben hozzáférhető eszközökbe fektetik be. 

Az állampapírpiac is megérezné 

Ha tömegesen járnának el így az eddig idős korukra spórolók, az az állam számára azért sem volna szerencsés, mert a nyugdíjpénztári és nyugdíjbiztosítási megtakarítások jelentős része állampapírokban van, amit a vagyonkezelőknek ilyen esetben piacra kellena dobniuk. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint júliusban a biztosítók és a nyugdíjpénztárak 2580 milliárd forintnyi állampapírral rendelkeztek. 

Az önkéntes nyugdíjpénztári alapok vagyonának nagyjából 43 százaléka van magyar állampapírokban, ez 900 milliárd forintot jelent. A biztosítók mérlegében az első félév végén csaknem 1400 milliárd forintnyi állampapír volt, ennek egy része persze a vagyonbiztosítási tartalékokba került, de több mint a fele életbiztosításokban lehetett befektetve (ezek közé tartozik a nyugdíjbiztosítás is). 

Életbiztosításokból persze vannak olyanok is, amelyekre nem jár szja-kedvezmény, csak kamatadó- és szocho-mentesség, de ezek tömeges visszaváltása is kedvezőtlen hatással lehet az állampapírpiacra. Ugyanakkor a biztosítók hasonlóan működnek a lakástakarékokhoz, szintén bónuszmegvonással büntethetik azokat, akik a futamidő lejárta előtt kiveszik a pénzüket.

A TBSZ-t a legkönnyebb elengedni

Amivel a legkevesebbet bukik az állam, az a tartós befektetési számlákon (TBSZ) lévő pénzek idő előtti lakáscélú felhasználásának megengedése lehet. Amióta a 15 százalékos kamatadón felül 13 százalékos szocho is terheli a kamatjövedelmeket, őrült iramban nyitják a befektetők ezeket a számlákat, hogy elkerüljék a plusz adóterhet. Az MNB adatai szerint az első félév végén több mint 375,5 ezer TBSZ volt már a pénzügyi szolgáltatóknál, és ezeken 5367 milliárd forintnál is több pénz tartottak. Egy átlagos TBSZ egyenlege meghaladja a 15 millió forintot, és ezen nem a napi megélhetéshez szükséges vagyonukat tartják az emberek. 

Az átlagos egyenleg alapján feltételezhető, hogy akiknek TBSZ-ük van, azoknak lehet elég pénzük ingatlanra is. Annál is inkább, mert egy-egy ügyfélnek több TBSZ-e is lehet, hiszen ezekre a számlákra csak a gyűjtőévben lehet befizetni, azt követően már nem. Aki tehát továbbra is adómentesen akar takarékoskodni, annak minden évben új TBSZ-t kell nyitnia. Az átlagos egyenlegek alapján ez a konstrukció nagyrészt tehát a privátbanki, kifejezetten vagyonos ügyfelek terepe, bár elvileg bárki nyithat ilyet, hiszen 25 ezer forinttal már elindítható a TBSZ. 

Kérdés viszont, hogy ha a gazdagok pénzét ilyen módon rászabadítják az ingatlanpiacra, az jót tesz-e majd az országnak? Vagy még nehezebbé teszi majd az ingatlanvásárlást azok számára, akiknek eddig is csak álom volt a saját lakás a magas árak, a hiányzó önerő és a még most sem olcsó lakáshitelek miatt.

Csak első látásra nyereség

Az állam első látásra nem bukik sokat a TBSZ-ek kinyitásával, hiszen állampapírt ezekre a számlákra keveset vesznek, amióta bő hat évvel ezelőtt a magyar állampapírok hozama kamatadómentessé vált, ráadásul a szochót sem vetették ki rá. Vásárolnak ugyanakkor a befektetők az értékpapírszámlákra befektetési alapokból, amelyek viszont tartanak állampapírt, nem is keveset: 2700 milliárd forintnyit. Ennek persze csak a töredéke lehet a TBSZ-eken, de az államnak a költségvetés helyzete miatt minden állampapír eladás fájdalmas. Márpedig ha az új kedvezmény adta lehetőséggel élve a TBSZ-es ügyfelek befektetési jegyeiktől válnának meg, az állampapír-eladásokra kényszerítené az alapokat. 

A lakossági befektetők július végén 10 290 ezer milliárd forintot tartottak befektetési alapokban, ennek egy részét vélhetően az adózás miatt TBSZ-en. Ezen belül is a legnépszerűbb befektetési alap a kisbefektetők körében a hazai kötvényalap, több mint 3600 milliárd forintjuk volt ilyenekben az MNB adatai szerint. Márpedig a kötvényalapok döntő részben hazai állampapírokba fektetnek. 

A második helyen a hazai ingatlanalapok állnak, amelyekben 1290 milliárd forintnyi lakossági megtakarítás volt júliusban. Ezekről az alapokról is köztudott, hogy az ingatlanok mellett a vagyonukból likvid eszközöket is tartanak, amelyek nagyrészt állampapírok. A harmadik legkedveltebb befektetési alap típus a hazai vegyes alap, 1200 milliárdos lakossági megtakarítással, és szintén jelentős hazai állampapír-befektetésekkel. 

Természetesen a TBSZ-eken lehetnek más alapok és kockázatosabb megtakarítások, például részvények is. Ha viszont valaki a tartós megtakarításainak csak egy részét szeretné kivenni, hogy ingatlant vásároljon, az a logikus, ha a legalacsonyabb kockázatú, a jövőben legkisebb hozammal kecsegtető értékpapírjait adja el, azok pedig a kötvényalapok és az állampapírokba nagy arányban befektető többi alap lehetnek. 

Sok a pénz külföldön, jöhet egy adóamnesztia?

Az sem lenne persze ördögtől való, ha az állam ismét hirdetne egy akciót a külföldön lévő pénzek visszahozatalára. A magyar lakosság külföldi betétekben lévő vagyona rekordokat dönt, és ha visszahoznák az országba ezt a pénzt, hogy itthon fektessék be, azzal a magyar gazdaság mindenképpen jól járna.

Korábban voltak már hasonló akciók, néhány száz milliárd forintot sikerült is megmozdítani ezekkel. Elképzelhető, hogy ha nem állampapírt kellene vásárolni az amnesztiás pénzből, hanem ingatlant, még nagyobb sikere lenne ezeknek a kampányoknak.