Mindkettő hosszú távú megtakarítás. Mindkettő nyugdíjcélra szól. Mindkettő után jár adókedvezmény. De akkor mi a különbség az önkéntes nyugdíjpénztári (ÖNYP) megtakarítás és a nyugdíjbiztosítás között? Mikor melyiket érdemes választani és miért?

Ami közös

A nyugdíjcélú megtakarítások hosszú távú elköteleződést jelentenek. Éveken, évtizedeken át tart a befizetési időszak, az elköteleződésért cserébe pedig az állam adókedvezményt ad, az éves befizetés 20 százaléka szja-kedvezmény formájában a megtakarítást gyarapítja.

A befizetett összeg különböző kockázatú portfólióba kerül, így a megtakarítás eltérő hozamokat fog termelni. Ha rosszul alakul a portfólió, akár egyik évről a másikra csökkenhet is ez az összeg, ám a nyugdíjcélú megtakarításoknál sosem szabad egy-egy évet kiragadni, hiszen itt tíz-húsz években kell gondolkodni. A mínuszos évek után pedig rendszerint jellemzően magasabb hozamok kompenzálják a gyengébb számokat. 

A nyugdíjkorhatár a nagy különbség

Amikor az érintett eléri a nyugdíjas kort, megkapja az összeget. A konstrukciók úgy lettek kialakítva, hogy az aktív évek alatt alapvetően ne lehessen hozzáférni a vagyonhoz. Az önkéntes nyugdíjpénztárak önálló nyugdíjpillérként a tb-nyugdíj mellett már évtizedek óta elérhetőek, a nyugdíjbiztosítás pedig egy speciális életbiztosítás. A legfontosabb különbség, hogy a sima befektetési célú életbiztosítással ellentétben csak a nyugdíjkorhatár elérése után lehet hozzáférni. 

Az ÖNYP portfóliók rugalmassága

A nyugdíjpénztárak esetében 3-5 fajta portfólióból lehet választani. Ezek a kockázatukban térnek el. A három alapvető fajta a klasszikus, a kiegyensúlyozott és a növekedési. A klasszikusnak van a legkisebb kockázata, ám itt lehet a legalacsonyabb hozammal számolni. Ahogy nő a kockázat, úgy emelkedik az elérhető hozam is. Ha évtizedekben gondolkodunk, aki induláskor célszerű a növekedésit választani, majd folyamatosan csökkenteni a kockázat mértékét, hogy az utolsó években már ne kerülhessen veszélybe a vagyon. 

Fokozatosan csökkentik a kockázatot

Elképzelhető, hogy a növekedési portfólióban felhalmozott befektetés egy válság miatt beszakad, esni kezd a hozam. Ez az esés később korrigálható, ám ehhez idő kell. Ha épp a szakadás után jár le egy szerződés, akkor a korrekció nem lehetséges. Ezért fokozatosan csökkenteni kell egy befektetés kockázatát - ezt egyébként törvény is szabályozza.

 

Nagyobb a mozgástér a nyugdíjbiztosítással

Nyugdíjbiztosítások esetében akár 10-20 féle portfólióból is lehet választani, az ügyfél pedig szabad kezet kap, azaz maga szabhatja meg, hogy milyen típusú befektetések legyenek a portfóliójában. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjpénztárhoz képest a rendszer sokkal rugalmasabb, testre szabhatóbb. Vagyis jól kialakított csomaggal a hozam magasabb lehet, viszont erre folyamatosan figyelni kell. A pénztári megtakarítás esetében nincs feladat, a pénztár maga intéz mindent. A biztosítás esetében az ügyfélnek sokkal aktívabbnak kell lennie, különben előfordulhat, hogy beleragad egy portfólióban, ami pár éve még nagyon jó volt, ma már azonban nem nyerő.

A befizetés rugalmassága

A nyugdíjpénztárak esetében meglehetősen rugalmasan lehet kezelni a befizetéseket. A szerződéskötéskör az ügyfél vállal egy adott összeget, amit havonta, évente be fog fizetni. Ennek alapján állapítják meg az úgynevezett működési és likviditási tartalékot - minél magasabb a befizetés, annál kisebb a százalékos költség. A legmagasabb, 10 százalék, ezt akkor kell fizetni, ha a tag csak nagyon alacsony összeget fizet be. A legtöbb pénztárnál ez évi 10 ezer forint. Az összeg emelkedésével sávosan csökken a fizetendő díj. A legalacsonyabb sáv - ez nagyságrendileg az évi 500 ezer forint feletti részre vonatkozik - már csak nagyjából 2 százalék. 

Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha például 600 ezer forintot fizetünk be évente - ez havi 50 ezer forint - akkor az első 10 ezer forint után 10 százalék a díj, ami ezer forint. A 10 ezer forint feletti részre 100 ezer forintig 6 százalék, az e fölötti részre 250 ezer forintig már csak 4 százalék, e fölött 400 ezer forintig 3 százalék és 500 ezer forinttól már csak 2 százalék a díj. Vagyis 600 ezer forint esetében a díj ezer forint plusz 100 ezer forintig 5,4 ezer, plusz 250 ezerig 6 ezer, plusz 400 ezer forintig 4,5 forint plusz az e fölötti rész után 4 ezer forint, mindösszesen 20,9 ezer forint. 

Az alapkezelői díj

Ehhez jön még hozzá a vagyonarányos alapkezelői díj. Ez nem az adott befizetésre, hanem a teljes vagyonra vonatkozik, ennek nagyságrendileg 0,5 százalék, de van 0,02 és 0,8 százalékos éves díj is. A klasszikus portfóliók alapkezelési díja alacsonyabb, a magasabb kockázatúaké magasabb.

Mi történik, ha kevesebbet fizetünk be?

Akkor sem szűnik meg a szerződés, ha kevesebb érkezik a számlára és akkor sem, ha egyáltalán nem fizet az ügyfél tagdíjat. Ám ez esetben is levonja a pénztár a költséget a felhalmozott hozamból. Vagyis technikailag nem történik semmi gond, ha nem fizet az ügyfél, ám ez nem nagyon éri meg.

Az életbiztosítások, így a nyugdíjbiztosítások esetében más a helyzet. Ott tartani kell a meghatározott díjat. Ha az ügyfél nem tud fizetni rendszeresen, akkor mindenképpen egyezkednie kell a biztosítóval. Ez sem könnyű mindig. Az első két-három évben sok mindenre nincs lehetőség, fizetni kell a szerződésben vállalt összeget - ellenkező esetben az ügyfél végeredményben elesik a befizetett pénzétől. A biztosításokat vissza lehet vásárolni, ám a visszavásárlási táblázat alapján az első években az ügyfél nem kap vissza semmit. A későbbi években folyamatosan egyre nagyobb százalékban kapja vissza a befizetéseit. 

Hogyan lehet csökkenteni a havi megtakarítás összegét?

Később lehetőség van a díj csökkentésére - de csak a biztosító által meghatározott minimum díjig, ami nagyjából 10 ezer forint. Szintén megoldás lehet a díjfizetés szüneteltetése, a szerződés díjmentesítése vagy a biztosítás visszavásárlása.

Kifizetés rugalmassága

A pénztári megtakarítás több lehetőséget rejt. Egyrészt 10 év után a felhalmozott hozamot adómentesen ki lehet venni. Majd később három évente újra. Másrészt a szerződést is fel lehet bontani. Igaz, ez elég sokba kerül, hiszen vissza kell fizetni az igénybe vett adókedvezményt és még adózni is kell a vagyon után. Az adókedvezményt 20 százalékkal növelten kell visszafizetni. Ez azt jelenti, hogy ha havonta 20 ezer forintot fizettünk be tíz éven át, akkor az igénybe vett adókedvezmény összesen évi 48, tíz év alatt 480 ezer forint volt - a befizetés pedig 2,4 millió forint. 

Nem éri meg feltörni a ÖNYP megtakarítást

Ha feltörjük a megtakarítást, vissza kell fizetni 576 ezer forintot - ez a kedvezmény húsz százalékkal növelt összege -, emellett a vagyon után is adózni kell. Fontos, hogy nem a hozamot, hanem a tőkét terheli szja és eho fizetési kötelezettség. Előbbi 15, utóbbi 18,5 százalék. A tőke egyéb jövedelemnek minősül, ami után sávosan kell adózni. Minél régebbi a befizetés, annál kisebb része után kell adózni - tíz évnél régebbi befizetés után nem kell már adót fizetni. 

A nyugdíjbiztosítás esetében a szerződő fél azt írja alá, hogy a megtakarításhoz nem fog hozzáférni amíg el nem éri a szerződéskor érvényes nyugdíjkorhatárt. Ez azt jelenti, hogy esetében nem jelent plusz éveket a korhatáremelés. Ha most egy negyvenéves ember szerződik, akkor 65 évesen kapja meg a megtakarítását akkor is, ha addigra 67 év lesz a korhatár az ő korosztálya számára. Ugyanez a rugalmasság a önkéntes pénztáraknál nincs meg, ott a tényleges öregségi nyugdíjkorhatár az irányadó. 

A nyugdíjbiztosítás visszavásárlása sem éri meg

A nyugdíjbiztosítás esetében is van lehetőség a szerződés megszüntetésére, és itt is 20 százalékkal növelten kell visszafizetni az adókedvezményt. Mindezeken túl a megtakarítás után kamatadót is kell fizetni, ami 15 százalék. A kamatadó a megtakarítás hatodik évétől 7,5 százalékra csökken, tíz év után pedig már nem terheli adófizetési kötelezettség a megtakarítást. Ha idő előtt mondjuk fel a biztosítási szerződést, akkor a biztosító visszavásárolja azt. Minél rövidebb idő telt el a szerződéskötés óta, annál magasabb a visszavásárlás díja. Az első években nem ritka a 100 százalék, azaz ekkor nem kapunk vissza semmit. A későbbi években egyre kisebb ez az arány.  

A költségek összehasonlítása

Ami a költségeket illeti, ma már az egységes TKM-szabályozás révén a költségek összehasonlíthatók. Akár úgy is, hogy egy nyugdíjbiztosítást vetünk össze egy pénztári megtakarítással. A teljes költségdíj-mutató leegyszerűsítve azt mutatja meg, hogy egy átlagos ügyfél átlagos befizetése mellett 10 vagy 20 vagy 30 évre a teljes megtakarításra vetítve mekkora a költség. Ez mindig a 10 éves szerződés esetében a legmagasabb és fokozatosan csökken 20 és 30 év esetében.

Az egyes biztosítók és pénztárak ajánlatai között jelentős eltérés is lehet. Ez azt jelenti, hogy minél magasabb a költség, a portfóliónak annál magasabb hozamot kell produkálnia ahhoz, hogy valójában többet kapjon az ügyfél a végén. Hiába termel például egy biztosítás 6 százalék feletti hozamot, ha a költség 4 százalék, akkor a tényleges hozam csak 2 százalék lesz. Ellenben egy 4 százalékos pénztári hozam 1 százalékos költséggel 3 százalék tényleges gyarapodást jelent. 

Érdemes megfontolni, melyik a jobb választás

Az önkéntes nyugdíjpénztár és a nyugdíjbiztosítás is lehet jó választás. A megfelelő döntéshez érdemes tisztában lenni azzal, hogy mit akarunk és mire vagyunk képesek:

• Hány évesek vagyunk, várhatóan mikor fogunk nyugdíjba menni, azaz mennyi időnk van a megtakarításra. 
• Fontos szempont, hogy a biztosítás, nyugdíjpénztár mellett milyen befektetéseink vannak, ha vannak. 
• Mérlegelni kell, ki tudjuk-e használni az adókedvezményt - főállású katásként például nem, hacsak nincs egyéb, szja-köteles jövedelmünk. 
• Azt sem szabad elfelejteni, hogy bármilyen megtakarításról is legyen szó, ismernünk kell a működési elvét, hogy mi is ez a termék és milyen kockázatokat rejt.
• Szeretnénk-e egyéb öngondoskodási formát, például egészségpénztári tagságot.

El kell azt dönteni, mennyire aktívan foglalkozunk a pénzünkkel 

A biztosítás esetében számolni kell azzal, hogy foglalkoznunk kell a portfólióval - nekünk kell diverzifikálni az alapok között, tudnunk kell, mit miért választunk. Ha nem akarunk befektetési döntéseket hozni, előnyösebb lehet a pénztári megtakarítás. Itt is hozhatunk önálló döntéseket, de a jogszabályi környezet előirányozza a portfóliók váltását, vagyis ha nem csinálunk semmit húsz éven át, akkor is fokozatosan egyre alacsonyabb kockázatú portfólióra vált a befektetésünk.

Fontos kérdés, hogy mikor szeretnénk hozzájutni a megtakarításhoz

Az is meg kell fontolni, hogy a biztosítás megtakarításaihoz nem fogunk hozzáférni a nyugdíjas korunkig. Ez valamelyest enyhébb a pénztári megtakarítás esetében, de valójában csak a hozamhoz érdemes hozzányúlni - már ha hozzá akarunk nyúlni. A költségek esetében nem csak a költségszint a mérvadó, hanem az is, hogy az adott portfólió milyen hozamokkal kecsegtet. A választás mindenképpen igazodjon a saját habitusunkhoz, és ismerjük, tudjuk, mi is az, amit aláírtunk és mit tartalmaz a befektetésünk.