Azt már mind tudjuk, hogy ha szeretnénk a nyugdíjas éveinkben is nagyjából olyan anyagi körülmények között élni, mint az aktív időszakban, akkor félre kell tennünk. De mikor kezdjük a megtakarítást és mekkora összeggel? És tényleg jobb minél hamarabb elkezdeni? Elvégre ha 30 éven át teszek félre 10 ezer forintot, az pont ugyanaz, mintha 10 éven át tennék félre 30 ezret, nem? Nem. A Bank360.hu megmutatja, mire kell figyelni. 

Az idő többet hoz

Ez akkor lenne így, ha a pénzt fognánk, és betennénk a fiókba. Ez esetben 3,6 millió forint lenne a felhalmozott összeg, amiből gazdálkodhatunk. Ám ha valódi megtakarításban gondolkodunk, akkor feltételezzük, hogy a pénzünk kamatozik is - ez annál is inkább fontos, mert a megtakarításnak időtállónak kell lennie, azaz az inflációt mindenképpen ki kell(ene) termelnie. 

Abban az esetben azonban, ha kamatot is számolunk, egészen más értékek jönnek ki a tízéves és a 30 éves megtakarítási időszak esetében. 

Egyértelműen állítható, hogy sokkal jobban megéri sok év alatt, egyenként kisebb összegekkel kiegészíteni a megtakarításunkat, mint csak az utolsó 10-15 évben takarékoskodni. A kamatos kamat miatt a sok év alatt a megtakarításunk egyre nagyobb része lesz a kamat. Ha 30 évig takarékosodunk, akkor végig 3 százalékkal számolva kamatos kamatból 2,2 millió forintunk lesz, tíz éves takarékoskodás után viszont csak 0,6 milliónk lesz ebből. 

Számít a kamat

Természetesen minél magasabb a kamat, annál látványosabb a különbség: 7 százalékos kamat esetében tíz év alatt csak 1,6 millió forint lesz a kamatból származó felhalmozás, 30 éves megtakarításnál pedig 8,6 millió, több, mint maga a tőke, amit befektettünk. Az összehasonlításoknál a teljes tőke, amit befizettünk, ugyanannyi, 3,6 millió forint. A kérdés, hogyan hasznosul ez az összeg.

Annál is inkább érdemes a lehető legkorábban elkezdeni a felhalmozást, mert később, amikor jobb anyagi helyzetben leszünk, tudunk még emelni a havi félrerakandó összegen. Hosszú távú, nyugdíjcélú befektetések esetében célszerű az önkéntes pénztári befizetést vagy valamilyen nyugdíjbiztosítást, életbiztosítást választani. Ezek az öngondoskodási formák arra épülnek, hogy az ügyfél havonta - esetleg évente - adott összeget befizet, amely összeget a pénztár vagy a biztosító befektet. Így a megtakarításunk szépen kamatozik éveken, évtizedeken át. Cserébe a pénztár és a biztosító természetesen felszámolja a maga költségeit.

Figyelni kell a költségre is

Ha már láttuk, hogy mennyit számít a kamat, könnyen beláthatjuk, hogy legalább ennyit számít, hogy mennyi a költség. Hiszen ha például egy 1000 forintos befektetés révén 100 forint hozamot értünk el, de abból 98 forintot ki kell fizetni költség gyanánt, akkor valójában 2 forinttal lettünk gazdagabbak. 

A nyugdíjbiztosítások esetében a jogszabályok szerint minden egyes ajánlatnál fel kell tüntetnie a biztosítónak, hogy mennyi az úgynevezett teljes költségmutató, azaz a TKM. Ez azt mutatja meg, hogy mekkora hozamot kell produkálnia a befektetésnek éves szinten ahhoz, hogy kitermelje a költségeket. Ekkor lesz “nullán” a befektetés, az e fölötti rész már a miénk. 

Maradva az előbbi példánál: ha 1000 forintot fektetünk be, és a TKM 5 százalék, akkor az ügylet során legalább 50 forintot kell termelnie a befektetésnek ahhoz, hogy a költségek kijöjjenek. Vagyis ha a hozam 10 százalék, azaz 100 forint, akkor ebből 50-et elvisz a költség, nekünk marad 50. Azaz a befektetésünk értéke 5 százalékkal emelkedett. 

Viszonyítás és mérlegelés a kulcs

Hogy mi számít magasnak és mi nem, az nagyban függ az adott biztosítás összetételétől, típusától. Ez azt jelenti, hogy csak a TKM mértékéből nem lehet következtetést levonni. Érdemes ugyanakkor tisztában lenni azzal, hogy nagyjából mekkora hozamot lehet elérni egy alacsony kockázatú, hosszú távú befektetéssel - például egy tízéves állampapírral. 

Ez 5 százalék. Ha ehhez képest a biztosítás TKM-e mondjuk 7 százalék, akkor az azt jelenti, hogy a befektetésnek 10 százalék hozamot kell produkálnia ahhoz, hogy kitermelje a költséget és még egy infláció körüli hozamunk is legyen belőle. Ekkora hozamot nem lehet alacsony kockázatú eszközökkel elérni, cserébe az, ami a miénk marad, nem kiemelkedő hozam. Ehhez képest ha a TKM például 2 százalék, a biztosítás által elért éves hozam pedig 7, akkor a mi tényleges hozamunk 5 százalék lesz. Azt pedig láttuk, hogy mennyivel többet ér hosszú távon a magasabb hozam.